Az ok-okozati összefüggéseket nevezik az indiai vallások és filozófiák karmának.
A karma egyike azoknak a központi fogalmaknak, amelyek szerint az adott
személy igazságos vagy bűnös cselekedetei, amelyeket jelenleg végrehajt,
meghatározzák a jövőbeni sorsát.
Rontani a karmát, felépíteni a karmát, a karmás felelősség és más hasonló szavak
negatív árnyalatot adnak ennek a koncepciónak. A karmáról szólva inkább annak
negatív oldalaira koncentrálnak.
Az ok-okozati összefüggések tapasztalatai másról szólnak. Az agyunk a
cselekedeteket jóra és rosszra osztja, de a Lélek minden cselekedetet oktató
jellegként érzékel.
A referenciák (jók) meggyőzik a választott megoldás pontosságáról, a tanulások
(rosszak) új tapasztalatokat hoznak. E tapasztalat nélkül a LÉLEK nem tud tovább
fejlődni.
A lélek fejlődésének különböző szakaszaiban tényekkel találkozom, amikor
negatív tapasztalatok ösztönzésére kérik.
Például a szelíd és gyengéd tavaszi szélre, amely a nyír minden levelét megérinti,
azt mondják:
"Szelíd és szeretetteljes vagy, de lehetsz más. Megakarod, próbálni?"
Megpróbáltam. A hajók elsüllyedtek, a fák gyökerestől kitépődtek.
Vagy egy gyengéd és szelíd nő egy pillanat alatt örömmel töltötte el az emberek
lelkét. Kipróbált egy negatív élményt... Ravasz fúria.
Megtanulunk, szeretetben maradni bármilyen helyzetben. Megtanulunk
megküzdeni minden negatívummal, mert ezt senki nem fogja megtenni helyettünk.
Ezt csak magában és csak saját maga teheti meg.
Jól meg kell értenünk, hogy a Földre nemcsak azért érkezünk, hogy éljünk, hanem
inkább azért, hogy fényűzően éljünk. Csak egy dologra jövünk - átélni ezt a leckét
a negatívum legyőzéséért. (A fejlett tudat maga képes létrehozni az anyagot).
Tapasztalatot szerzünk minden földi nehézség leküzdéséről, milliószor születünk
és halunk meg annak érdekében, hogy végre megértsük: a lelkünk számára
nincsenek problémák, nincs halál. Cseppek vagyunk abból az óceánból, amelyet
Istennek hívnak, és az a feladatunk, hogy a csepp tudatunkat az isteni tudatosságra
emeljük.